A több évszázados háborúskodás, a török kiűzése, ezt követően a Rákóczi-szabadságharc, az éhínségek és járványok a lakosság nagyarányú pusztulását eredményezték.
Mátyás-korabeli adóösszeírásból tudjuk, hogy a népesség kb. 3,5-4 M fő lehetett, de a18.sz. elején is kb. 3,5-4 M fő a népesség (mindkettő Szt. István országaira vonatkozik)
- a török előtt és utána ugyanakkora a népesség: mintha stagnált volna közben, de ez nem így volt: hol csökkent, hol nőtt a népesség
- Európában közben pedig többszörösére nőtt a lakosságszám
A demográfiai mélypont az 1711-es év volt. Bár a járványok továbbra is tizedelték az ország népét, a következő évtizedekben gyors gyarapodás indult meg.
A 18. század végére Magyarország lakossága megkétszereződött: megközelítette a 10 millió főt. A növekedésben fontos szerepet játszott az emelkedő népszaporulat és a bevándorlás. A pusztítások nem egyenletesen érintették az ország területét, a megkímélt tájak sűrűsége magasabb volt, így ezen országrészek lakossága a gyéren lakott vidékek felé vándorolt (belső vándorlás)
Királyi Mo. területén nem pusztított a török, ezért sokan ide menekültek: népesség növekedett
A bevándorlás két formában jelent meg: Népcsoportok jöttek szervezetlenül à öntevékeny betelepülés.
Az udvar, valamint a földbirtokos hívására à szervezett betelepülés.
- 1787. az első népszámlálás Mo.-on (II. József):- 9-10 millió a népesség. Tehát: kb. 2,5-szeresére nőtt (Szt. István országaiban)
Tulajdonképpen népességrobbanás ment végbe:
1. nincsenek háborúk, így a halálozások száma csökkent, annak ellenére, hogy a születések száma nem nőtt
2. nem volt háború: fejlődött a mezőgazdaság, nincs éhínség és járvány, tovább élnek az emberek,
nőtt a természetes szaporulat
3. betelepültek, sokakat betelepítettek, etnikai viszonyok ezért megváltoztak
1. Népmozgások a 18. században a. Belső vándorlás A háborúk elsősorban az alföldi, dombsági és völgyi területeket pusztították, s jórészt érintetlenül hagyták a hegyvidékeket. Mivel ezek természetföldrajzi hatásai kedvezőtlenek voltak, az itt élő magyar, szlovák, ruszin és román lakosság megindult a völgyek és sík földterületek felé. A peremterületekről, különösen a Kárpátokból, az Alföld felé irányult: mg termelésre alkalmas terület + sok a szabad föld a népességpusztulás miatt (elsősorban magyarok vándoroltak ide)
- Ezt a hatalmas népmozgást (migráció) kedvezmények is segítették. Döntően az Észak-Dunántúl és az Alföld peremvidékeinek magyar lakossága népesítette be az ország ritkán lakott belső vidékeit. Az elvándorolt magyarok helyébe és a pusztaságokra áramlottak a hegyvidékek különböző népei.
b. Öntevékeny betelepülés A szabad föld terültetek, a beköszöntő békés építés lehetősége, vagyis a szerény jólét reménye külföldről, az ország határai mentén élők közül sokakat csábított Magyarországra. E folyamat legfőbb ösztönzője a magyar nemesség volt, amely birtokai megművelésére igyekezett munkaerőt biztosítani.
- határ menti területekről a peremterületekre települtek be azok helyére, akik az Alföldre mentek jellemzően jobbágyok
- Felvidékre: csehek, szlovákok, lengyelek
- ÉK-Kárpátalja: ruszinok
- D: szerbek, de ők már a török korban is folyamatosan jöttek
- horvátok
- Erdélybe: romának, ők is jöttek már a török korban is
c. Szervezett betelepítés A tervezett betelepülés részben a nagybirtokosok, de döntően az állam irányításával folyt. A bécsi kormányzatot az adóalap növelése vezette, de felekezeti szempontok is szerepet kaptak: a katolikusok arányát kívánták növelni. Ezért az állami telepítés döntően katolikus németek beköltözését jelentette.
Elsősorban svábokat telepítettek be: kedvezményekkel csalogatták őket (pl. ideiglenes - adómentesség, újoncozás alóli mentesség, előre megépített házak) a túlnépesedett német - vidékekről
- ez kedvező volt:
- a földesúrnak: többen művelik a földjét, több adó folyik be, több robotra számíthatott
- az udvarnak: katolikus németajkú jobbágyokat hoztak, így nőtt az udvarhű alattvalók száma, növekedett az adóalap, minél több jobbágytelek, annál több adó - példák:
- Temesköz (Bánság, Bánát): svábok – ez az udvar saját birtoka volt + néptelen volt
- Károlyi Sándor a szatmári birtokaira szintén svábokat
- Grassalkovich-család szlovákokat telepített Pest megyei birtokaira (Gödöllő)
- etnikai változáshoz vezetett: a magyarok kisebbségbe kerültek (abszolút többség 50% felett van), de relatív többségüket megőrizték
2. A népességmozgás következményei A betelepülések hatására a magyarság számaránya jelentősen csökkent. Pontos adatok nincsenek, körülbelül 80%-ról 40-42%-ra esett vissza a népesség. Magyarország azonban nem pusztán többnemzetiségűvé, hanem kevert nemzetiségűvé vált. Létrejöttek ugyan nagy etnikai tömbök, de határaik egymásba fonódtak.
3. Etnikumok Etnikumok a 18. században
Magyarországot ekkor még nem érintette meg a modern nemzeti eszme, a nacionalizmus. A fő azonosulási pont a társadalmi helyzet és a felekezeti hovatartozás volt. Ekkor még létezett az országgal való azonosulás, a „hungarus”-tudat, mely összekötötte Magyarországon különböző nemzetiségű lakóit. Így nemzetiségi ellentétekkel az 1780-as évekig nem találkozunk. a. Magyarok- A magyarság teljes társadalmat alkotott. tehát minden társadalmi réteg jelen volt:
- Élén a pár tucat családból álló arisztokrácia és az ország népességének 4-5 %-át kitevő nemesség állt. A polgárság száma továbbra is csekély volt. A magyarság zömét parasztság tette ki.
- az ország belső területein és Székelyföldön éltek
- vallás: főleg római-kat., de sok a protestáns is
b. Szlovákok („tótok”) A szlovákok csonka társadalmat alkottak: hiányzott a vezető réteg, zömük jobbágy volt. A felvidéki közép- és kisnemesség beszélte ugyan a szlovák nyelvet, de döntő többségük a magyar nemesség részének tekintette magát, s a nemzeti ébredés korában a modenr nemzethez csatlakozott.
- főleg a Felvidék területén, de elszórtan az Alföldön és Pest megyében is éltek
- a Kárpátokban nehéz a földművelés: házaló munkák + nyaranta az Alföldön
- végeztek idénymunkákat
- vallás: evangélikusok
c. Ruszinok- rutén, kárpátukrán Az Északkelet-Magyarország - Kárpátalja hegyvidékét lakó kárpátukránok csonka társadalomban éltek, a jobbágyság mellett teljes mértékben hiányzott a nemesség és polgárság.
- vallás: görög katolikus (püspökség: Mohácson)
d. Románok A románok szintén csonka társadalmat alkottak, bár vékony vezetőréteggel rendelkeztek.
- 13,7%; más néven oláhok
- többségük Erdélyben és a Partiumban élt, de előfordultak a Temesközben és az Alföld- keleti részén is
- eredetileg magashegyi pásztorkodással foglalkoztak, de egyre többen költöztek sík- vidékre
- csonka társ.: jobbágyság és papság
- vallás: ált. ortodoxok, de akadtak görög-kat.-ok is
e. Szerbek („rácok”) A szerbek éléről is hiányzott a vezetőréteg, ám az egyházi privilégiumuk révén papságuk, valamint katonatisztek alkották a vezető csoportjukat.
- nagyrészt a Határőrvidéken (Bácska) + Ráckeve, Szentendre, Duna mentén (kereskedők)
- törökök hajóval szállítottak a Dunán, így a ~ nagy része hajóvontatóként dolgozott
- csonka társadalom: ált. jobbágyok
- vallás: ortodox – egyetlen pátriárkájuk Karlócán működött, ez az ő birtokuk volt - ez alá a pátriárka alá tartoztak a románok is
f. Németek A magyarországi németség (11,6%, szászok és svábok)
Szászok - még a középkorban érkeztek Mo.-ra - Erdély déli részén (Szászföld) és a Szepességben éltek - - csonka társ.: polgárság - - vallásuk: evangélikus
Betelepülő, túlnyomórészt paraszti sorban élő svábokra- különböző területekről telepítették be őket, elszórtan éltek - D-Dunántúl, Buda környéke, Temesköz- csonka társ.: jobbágyok - vallás: római-kat.
g. Horvátok A magyar közjog elismerte Horvátország különállását Magyarországon belül, s így a horvát nemességet külön nemesi nemzetnek tekintették. Ezáltal a horvátok a magyarokhoz hasonlóan teljes társadalmat alkottak.
Horvátország, de az Alpokalja egyes részein is megjelentek
- 1091. óta perszonálunió Mo.-gal, - vallás: római katolikus – egyedülálló a Balkánon
h. Egyéb etnikumok - A kelet felől betelepülő és vándorló életmódot folytató cigányság számaránya csekély volt a korszakban. A 18. század második felében sok szegény galíciai szidó vándorolt be. Számban jóval kisebb, de annál gazdagabb volt a Lajtántúlról érkező zsidóság.
A magyarországi társadalomban hiányzó pozíciókat foglalták el, elsősorban a kereskedelemben.
- görög és örmény távolsági kereskedők, zsidók (cseh és
- osztrák területekről)
4. A kisebbségek és a vallás kapcsolata római-katolikus többség jellemző: 55%
reformátusok: 16,5%
ortodoxok: 11,5%
evangélikusok: 9%
görög katolikusok: 2%
zsidók: 1%
A görög katolikusok a 17-18. században jelentek meg:
1. hitelvei megegyeznek az ortodoxéval, de a római pápa alá tartoznak szervezetileg
2. célja: ortodoxokat meghódítani a katolikus egyház számára
3. a szatmári béke és a Pragmatica Sanctio tartalmazza a szabad vallásgyakorlást, mint rendi jogotà
így nem üldözték a protestánsokat
4. de a Habsburgok erősíteni akarták a katolikus egyházat à burkolt abszolutista lépések
a protestánsok ellen:
1731. Carolina Resolutio: III. Károly rendelete
- engedi a protestáns vallásgyakorlást korlátozott keretek között:- nem téríthettek
- megyénként 2-2 helyen építhettek templomot és ott gyakorolhatták a vallásukat, nem viselhettek hivatalt (a hivatali esküt Szűz Máriára és a szentekre kellett tenni, amit protestáns nem tehetett)
- katolikusoknak adományozott - főként katolikus vallásúakat telepítettek az országba
A több évszázados háborúskodás, a török kiűzése, ezt követően a Rákóczi-szabadságharc, az éhínségek és járványok a lakosság nagyarányú pusztulását eredményezték.
Mátyás-korabeli adóösszeírásból tudjuk, hogy a népesség kb. 3,5-4 M fő lehetett, de a18.sz. elején is kb. 3,5-4 M fő a népesség (mindkettő Szt. István országaira vonatkozik)
- a török előtt és utána ugyanakkora a népesség: mintha stagnált volna közben, de ez nem így volt: hol csökkent, hol nőtt a népesség
- Európában közben pedig többszörösére nőtt a lakosságszám
A demográfiai mélypont az 1711-es év volt. Bár a járványok továbbra is tizedelték az ország népét, a következő évtizedekben gyors gyarapodás indult meg.
A 18. század végére Magyarország lakossága megkétszereződött: megközelítette a 10 millió főt. A növekedésben fontos szerepet játszott az emelkedő népszaporulat és a bevándorlás. A pusztítások nem egyenletesen érintették az ország területét, a megkímélt tájak sűrűsége magasabb volt, így ezen országrészek lakossága a gyéren lakott vidékek felé vándorolt (belső vándorlás)
Királyi Mo. területén nem pusztított a török, ezért sokan ide menekültek: népesség növekedett
A bevándorlás két formában jelent meg:
Népcsoportok jöttek szervezetlenül à öntevékeny betelepülés.
Az udvar, valamint a földbirtokos hívására à szervezett betelepülés.
- 1787. az első népszámlálás Mo.-on (II. József):- 9-10 millió a népesség. Tehát: kb. 2,5-szeresére nőtt (Szt. István országaiban)
Tulajdonképpen népességrobbanás ment végbe:
1. nincsenek háborúk, így a halálozások száma csökkent, annak ellenére, hogy a születések száma nem nőtt
2. nem volt háború: fejlődött a mezőgazdaság, nincs éhínség és járvány, tovább élnek az emberek,
nőtt a természetes szaporulat
3. betelepültek, sokakat betelepítettek, etnikai viszonyok ezért megváltoztak
1. Népmozgások a 18. században
a. Belső vándorlás
A háborúk elsősorban az alföldi, dombsági és völgyi területeket pusztították, s jórészt érintetlenül hagyták a hegyvidékeket. Mivel ezek természetföldrajzi hatásai kedvezőtlenek voltak, az itt élő magyar, szlovák, ruszin és román lakosság megindult a völgyek és sík földterületek felé. A peremterületekről, különösen a Kárpátokból, az Alföld felé irányult: mg termelésre alkalmas terület + sok a szabad föld a népességpusztulás miatt (elsősorban magyarok vándoroltak ide)
- Ezt a hatalmas népmozgást (migráció) kedvezmények is segítették. Döntően az Észak-Dunántúl és az Alföld peremvidékeinek magyar lakossága népesítette be az ország ritkán lakott belső vidékeit. Az elvándorolt magyarok helyébe és a pusztaságokra áramlottak a hegyvidékek különböző népei.
b. Öntevékeny betelepülés
A szabad föld terültetek, a beköszöntő békés építés lehetősége, vagyis a szerény jólét reménye külföldről, az ország határai mentén élők közül sokakat csábított Magyarországra. E folyamat legfőbb ösztönzője a magyar nemesség volt, amely birtokai megművelésére igyekezett munkaerőt biztosítani.
- határ menti területekről a peremterületekre települtek be azok helyére, akik az Alföldre mentek jellemzően jobbágyok
- Felvidékre: csehek, szlovákok, lengyelek
- ÉK-Kárpátalja: ruszinok
- D: szerbek, de ők már a török korban is folyamatosan jöttek
- horvátok
- Erdélybe: romának, ők is jöttek már a török korban is
c. Szervezett betelepítés
A tervezett betelepülés részben a nagybirtokosok, de döntően az állam irányításával folyt. A bécsi kormányzatot az adóalap növelése vezette, de felekezeti szempontok is szerepet kaptak: a katolikusok arányát kívánták növelni. Ezért az állami telepítés döntően katolikus németek beköltözését jelentette.
Elsősorban svábokat telepítettek be: kedvezményekkel csalogatták őket (pl. ideiglenes - adómentesség, újoncozás alóli mentesség, előre megépített házak) a túlnépesedett német - vidékekről
- ez kedvező volt:
- a földesúrnak: többen művelik a földjét, több adó folyik be, több robotra számíthatott
- az udvarnak: katolikus németajkú jobbágyokat hoztak, így nőtt az udvarhű alattvalók száma, növekedett az adóalap, minél több jobbágytelek, annál több adó - példák:
- Temesköz (Bánság, Bánát): svábok – ez az udvar saját birtoka volt + néptelen volt
- Károlyi Sándor a szatmári birtokaira szintén svábokat
- Grassalkovich-család szlovákokat telepített Pest megyei birtokaira (Gödöllő)
- etnikai változáshoz vezetett: a magyarok kisebbségbe kerültek (abszolút többség 50% felett van), de relatív többségüket megőrizték
2. A népességmozgás következményei
A betelepülések hatására a magyarság számaránya jelentősen csökkent. Pontos adatok nincsenek, körülbelül 80%-ról 40-42%-ra esett vissza a népesség. Magyarország azonban nem pusztán többnemzetiségűvé, hanem kevert nemzetiségűvé vált. Létrejöttek ugyan nagy etnikai tömbök, de határaik egymásba fonódtak.
3. Etnikumok
Etnikumok a 18. században
Magyarországot ekkor még nem érintette meg a modern nemzeti eszme, a nacionalizmus. A fő azonosulási pont a társadalmi helyzet és a felekezeti hovatartozás volt. Ekkor még létezett az országgal való azonosulás, a „hungarus”-tudat, mely összekötötte Magyarországon különböző nemzetiségű lakóit. Így nemzetiségi ellentétekkel az 1780-as évekig nem találkozunk.
a. Magyarok-
A magyarság teljes társadalmat alkotott. tehát minden társadalmi réteg jelen volt:
- Élén a pár tucat családból álló arisztokrácia és az ország népességének 4-5 %-át kitevő nemesség állt. A polgárság száma továbbra is csekély volt. A magyarság zömét parasztság tette ki.
- az ország belső területein és Székelyföldön éltek
- vallás: főleg római-kat., de sok a protestáns is
b. Szlovákok („tótok”)
A szlovákok csonka társadalmat alkottak: hiányzott a vezető réteg, zömük jobbágy volt. A felvidéki közép- és kisnemesség beszélte ugyan a szlovák nyelvet, de döntő többségük a magyar nemesség részének tekintette magát, s a nemzeti ébredés korában a modenr nemzethez csatlakozott.
- főleg a Felvidék területén, de elszórtan az Alföldön és Pest megyében is éltek
- a Kárpátokban nehéz a földművelés: házaló munkák + nyaranta az Alföldön
- végeztek idénymunkákat
- vallás: evangélikusok
c. Ruszinok- rutén, kárpátukrán
Az Északkelet-Magyarország - Kárpátalja hegyvidékét lakó kárpátukránok csonka társadalomban éltek, a jobbágyság mellett teljes mértékben hiányzott a nemesség és polgárság.
- vallás: görög katolikus (püspökség: Mohácson)
d. Románok
A románok szintén csonka társadalmat alkottak, bár vékony vezetőréteggel rendelkeztek.
- 13,7%; más néven oláhok
- többségük Erdélyben és a Partiumban élt, de előfordultak a Temesközben és az Alföld- keleti részén is
- eredetileg magashegyi pásztorkodással foglalkoztak, de egyre többen költöztek sík- vidékre
- csonka társ.: jobbágyság és papság
- vallás: ált. ortodoxok, de akadtak görög-kat.-ok is
e. Szerbek („rácok”)
A szerbek éléről is hiányzott a vezetőréteg, ám az egyházi privilégiumuk révén papságuk, valamint katonatisztek alkották a vezető csoportjukat.
- nagyrészt a Határőrvidéken (Bácska) + Ráckeve, Szentendre, Duna mentén (kereskedők)
- törökök hajóval szállítottak a Dunán, így a ~ nagy része hajóvontatóként dolgozott
- csonka társadalom: ált. jobbágyok
- vallás: ortodox – egyetlen pátriárkájuk Karlócán működött, ez az ő birtokuk volt - ez alá a pátriárka alá tartoztak a románok is
f. Németek
A magyarországi németség (11,6%, szászok és svábok)
Szászok - még a középkorban érkeztek Mo.-ra - Erdély déli részén (Szászföld) és a Szepességben éltek - - csonka társ.: polgárság - - vallásuk: evangélikus
Betelepülő, túlnyomórészt paraszti sorban élő svábokra- különböző területekről telepítették be őket, elszórtan éltek - D-Dunántúl, Buda környéke, Temesköz- csonka társ.: jobbágyok - vallás: római-kat.
g. Horvátok
A magyar közjog elismerte Horvátország különállását Magyarországon belül, s így a horvát nemességet külön nemesi nemzetnek tekintették. Ezáltal a horvátok a magyarokhoz hasonlóan teljes társadalmat alkottak.
Horvátország, de az Alpokalja egyes részein is megjelentek
- 1091. óta perszonálunió Mo.-gal, - vallás: római katolikus – egyedülálló a Balkánon
h. Egyéb etnikumok
- A kelet felől betelepülő és vándorló életmódot folytató cigányság számaránya csekély volt a korszakban. A 18. század második felében sok szegény galíciai szidó vándorolt be. Számban jóval kisebb, de annál gazdagabb volt a Lajtántúlról érkező zsidóság.
A magyarországi társadalomban hiányzó pozíciókat foglalták el, elsősorban a kereskedelemben.
- görög és örmény távolsági kereskedők, zsidók (cseh és
- osztrák területekről)
4. A kisebbségek és a vallás kapcsolata
római-katolikus többség jellemző: 55%
reformátusok: 16,5%
ortodoxok: 11,5%
evangélikusok: 9%
görög katolikusok: 2%
zsidók: 1%
A görög katolikusok a 17-18. században jelentek meg:
1. hitelvei megegyeznek az ortodoxéval, de a római pápa alá tartoznak szervezetileg
2. célja: ortodoxokat meghódítani a katolikus egyház számára
3. a szatmári béke és a Pragmatica Sanctio tartalmazza a szabad vallásgyakorlást, mint rendi jogotà
így nem üldözték a protestánsokat
4. de a Habsburgok erősíteni akarták a katolikus egyházat à burkolt abszolutista lépések
a protestánsok ellen:
1731. Carolina Resolutio: III. Károly rendelete
- engedi a protestáns vallásgyakorlást korlátozott keretek között:- nem téríthettek
- megyénként 2-2 helyen építhettek templomot és ott gyakorolhatták a vallásukat, nem viselhettek hivatalt (a hivatali esküt Szűz Máriára és a szentekre kellett tenni, amit protestáns nem tehetett)
- katolikusoknak adományozott - főként katolikus vallásúakat telepítettek az országba